|

|

"Kedves Olvasó!

Látlak lelki szemeimmel - ha megengeded -, amint kezedbe veszed ezt a könyvecskét és gyanakodva szemléled azokat a különös ábrákat, amelyek a könyv lapjairól eléd bukkannak. Arcod merev és szigorú, bizonyos fenntartások jegyei olvashatók rajta. Komoly ember hírében állsz, s így nem csoda, ha kissé meg is ütközöl ezeken a gyermeteg rajzolatokon. Szinte hallom lelki füleimmel - ha nem veszed rossz néven -, amint magad elé dünnyögsz: "Mi a csoda! Ez a Kaján Tibor nevezetű tréfás kópé el akarja velem hitetni, hogy a világ ilyen torz pofák gyűjteménye? De hiszen ez nem igaz..."
Közben különös dolog történik veled. A szád lassan széthúzódik és egy kellemes bizsergető érzés csiklandozza hangszálaidat. Nevetni kezdesz. Halkan kuncogsz vagy hangosan hahotázol, aszerint, hogy mennyire hatott rád az a varázslat, amelyet a művész néhány vonallal művel veled.
Most azonban úgy látom, ismét elkomolyodsz, behajtod a könyvet és elgondolkodol: "Úgy látszik, nevettem, ami érthető is. Kaján Tibor karikaturista, jókedvű fickó, akinek birtokában van a nevettetés tudománya. Talán nem is tud engem elgyönyörködtetni azzal, hogy olyannak rajzol le egy embert, mint amilyen. Ennélfogva arra adta a fejét, hogy néhány groteszk és szokatlan vonallal megnevettessen.
Mennyire tévedsz, ó nyájas olvasó, ha így gondolkodol. Én ismerem Kaján Tibort és mondhatom, hogy egyáltalán nem tréfás fickó. Komoly ember, mint te, hasznos tagja a társadalomnak, többszörös családapa. Merem állítani, hogy kitűnően le tud rajzolni egy embert úgy, hogy szeme, szája, orra, lelke a helyén van és megszólalásig hasonlít arra, akit lerajzolt. Mégis, miért rajzol így? Hogy megnevettessen? Szó sincs róla! Ez a szándék távol áll tőle. Kaján, a karikaturista, egyszerűen olyannak látja a világot, mint amilyennek rajzolja. Egy különös, kifordított világban él, ahol óriási többségben vannak a hosszú orrok és pisla szemek. Nem rajzol ő viccesen, dehogyis! Ő pontosan rajzol, azt rajzolja le pontosan, amit lát és ebben rejlik az ő művészi titka.
"De miért látja a világot így ez az ember? - kérded most kissé rosszallóan, kedves olvasó. Ezt is elárulom neked. A karikatúra művésze, mint minden igazi művész - moralista. Minden, ami rossz és fonák, bűnös és visszás, különös élességgel jelenik meg előtte, tele lesz vele a szeme. Ez izgatja, dühíti, olykor elkeseríti, máskor megnevetteti. S míg fut a ceruzája a papíron, a könnyed és mulatságos vonalakat komoly szenvedély fűti: megváltoztatni a világot. Ez talán különösen hangzik, de mégis így van. Tanúsíthatom, hogy arca átszellemült komolyságot sugárzott és csak a szeme sarkában ült egy gúnyos mosoly, hasonló a bölcs kádiéhoz, aki éppen egy furfangos büntetést eszel ki valamely lélektelen kufár megtáncoltatására.
És most, nyájas olvasó, vedd kezedbe a könyvet és lapozgass tovább. Kérlek, ha úgy érzed, hogy nevetned kell, csak nevess nyugodtan, hangosan és bátran. Nem a csiklandozott ember üres, gépies nevetése ez, hanem olyan nevetés, amelyet a bölcs éppoly kevéssé szokott szégyellni, mint a könnyeit."

- Gádor Béla -

Nem tudok enni   Archeológusok Visegrádon   A futballbíró születésnapja   Képcsarnok   Változatosság   Egyik toronyból a másikba   Emléktábla   Röpgyűlés   A zeneszerző   Magas cé   Az álszent   Eső   Eltett paradicsom   A ló, amelynek...   Meglepő táblák

A karikatúrák a szerző engedélyével szerepelnek a kiállításon